Jó, nyelvtanilag helyes.
A különbség a
felszólító mód és a
főnévi igenév használata között ilyen esetben szerintem valahol ott van, hogy a főnévi igenévvel kifejezett parancs személytelen és nyilvánvalóan kifejezi a beszélő jogát arra, hogy utasítsa a hallgatóját (mert hatalma van fölötte). Ez a fajta utasítás nyers, ellentmondást nem tűrő, esetleg még pökhendi is lehet, de mindig pattogós, gyors kivitelezést követel meg.
A felszólító mód sokkal udvariasabban hangzana, mert kifejezi az utasított (ember) tekintetbevételét, nem pattogós és nem fejezi ki automatikusan a beszélő felsőbbrendűségét a hallgatósága felé.
P.S.
Van még egy harmadik lehetőség is: a jelen idő, kijelentő mód, 1. szám 3. személy (a 2. személyű felszólító mód helyett), ami szintén kifejezi a beszélő teljes felsőbbrendűségét, de negatív felhang nélkül: amikor az ember egy pici gyerekhez beszél vagy kutyához, kifejeződik valamiféle szeretet/tisztelet ebből a tipusú felszólításból.
Pl. Leül a baba. Úgy ni! - Baby sits down. There!
Itt vár a kutya. Nem mozdul. - Doggie waits here. Doesn't move.
(Ez utóbbi szerintem egy kicsit lehet nevetséges, ha ez annak a jele, hogy "kutya úr" uralja a házat.
Igaz, hogy egy szeretett jószág mindig uralja a gazdit bizonyos fokig...)
P.P.S.
néhányszor (egyben)
