Véletlenül akadtam a témára, de számomra már szinte automatikusan a miatt szinonimája a köszönhetően, ami írásban is elfogadható lenne. Sőt - mivel emelkedettebb hangzású - írásban még valószínűbb, hogy használnám, függetlenül az eseménytől. Eddig fel sem merült bennem, hogy ez gond lenne. Szimplán választékosabbnak tűnik, ugyanazzal a jelentéssel.
Én is veled azonosulok, mert bár 50 évesnél idősebb vagyok, de modern gondolkodású.

A viccet félretéve, valószínűleg azért, mert az egyéb megoldások, a “miatt”, a “következtében” semmilyen plusz mentális képet nem idéznek meg bennem, maximum egy ok-okozati nyilat a matematika és a logika iránti vonzalmam miatt (sic!

).
Mégis csak elegánsabb egy olyan mentális kép, amelyben ázsiai módon köszönetképpen hálálkodva hajlongunk, vagy a mi módink szerint hálásan köszönve rázzuk a másik kezét, akár pozitívan, akár ironikusan állva az ok(ozó)hoz.
Ez pedig azért lehetséges a “köszönhetően” esetén, mert abban egyfelől benne van a megköszönés mint cselekvés, másfelől ennek megcélzottja egy élőlény, azaz a “köszönhetően” meg is személyesíti az élettelen okot, legyen az egy tárgy vagy egy fogalom.
Nyilván pont a fentiek miatt egy holokauszt, vagy egy agydaganat nem az az élettelen ok, amihez egy kis iróniát vegyítve máris jól hangzik a mondat, amiben a szörnyűség megszemélyesedik.
Tehát “a rendkívüli szárazságnak köszönhetően” nekem még éppen frappáns, mert kaján dolog a nekünk betartó szárazságnak “gratulálni” a próbálkozásért, hogy nagy problémát okozzon nekünk, míg “a pusztító éhínségnek köszönhetően” már kerülendő, mert ez már több, itt a szenvedés explicit módon is megjelenik.