szokik ige eredete
- Thread starter Encolpius
- Start date
A kérdés inkább az, hogy van-e valami alapja vagy sem.
Szerintem nincs, de csakis sejtések alapján, ami vagy bejön éppen vagy sem. (A spanyolban lehet...)
Egyrészt azért, mert nem tanultam v. hallottam róla, másrészt azért, mert egy szótárban sem találtam rá megerősítést*, harmadrészt pedig azért, mert a soleo l betűje nem valószínű, hogy k betűvé tudott volna változni az idők folyamán (és általában egy ilyen latin alak nem így kerülne a nyelvünkbe).
*Itt pl. más alakban is jelentik meg:
as(ad)soleo, ― ― 2. k.
csak az e. és t. harmadik személyben használják, szokott; többnyire egysz. ut assolet, a mint történni szokott, a mint szokták.
P.S. A legközelebbi alak a magyarban ehhez (ami biztosan latin eredetű, ld. latin usualis) az uzuális (szokásos, használatos).
Szerintem nincs, de csakis sejtések alapján, ami vagy bejön éppen vagy sem. (A spanyolban lehet...)
Egyrészt azért, mert nem tanultam v. hallottam róla, másrészt azért, mert egy szótárban sem találtam rá megerősítést*, harmadrészt pedig azért, mert a soleo l betűje nem valószínű, hogy k betűvé tudott volna változni az idők folyamán (és általában egy ilyen latin alak nem így kerülne a nyelvünkbe).
*Itt pl. más alakban is jelentik meg:
as(ad)soleo, ― ― 2. k.
csak az e. és t. harmadik személyben használják, szokott; többnyire egysz. ut assolet, a mint történni szokott, a mint szokták.
P.S. A legközelebbi alak a magyarban ehhez (ami biztosan latin eredetű, ld. latin usualis) az uzuális (szokásos, használatos).
Last edited:
További alátámasztás lehetne, hogy pl. a franciában és olaszban (ahol szintén megjelenik*), az eredeti latin alak felismerhető...
* a franciában pl. a szokatlan = insolite (az állító típusú alakok más latin tőből jöttek át), az olaszban a szokásos = solito alakok léteznek, de az l betű mindenütt a helyén maradt változás nélkül.
P.S. Ebben az etimológiai szótárban a következőt írják a szokik címszó alatt: "Ismeretlen eredetű szócsalád."
* a franciában pl. a szokatlan = insolite (az állító típusú alakok más latin tőből jöttek át), az olaszban a szokásos = solito alakok léteznek, de az l betű mindenütt a helyén maradt változás nélkül.
P.S. Ebben az etimológiai szótárban a következőt írják a szokik címszó alatt: "Ismeretlen eredetű szócsalád."
Last edited:
Csatlakozom Zsannához. Bármi is legyen a "szokik" eredete, a "soleo" tövének szerves része az "l", aminek nem lehet köze a magyar "k"-hoz, ilyen változás egyszerűen nem szokott előfordulni a nyelvtörténetben.
Köszönöm... Várjuk még azért meg Francist.
. Sajnos, az én 4 kötetes történeti-etimológiai szótaram szerint is ismeretlen eredetű (k.b. 1348-tól adatolható). A latin soleo nem jöhet számításba több okból, főleg: a Zsanna által is említett l>k fejlémény nem megalapozott; a szokni ikes ige, ami régebbi eredetre utal; a ragok közvetlenül a szok- tőhöz kapcsolóldnak, ami nem jellemző az idegen átvételek esetében (p.l. prezentálni, indukálni, passzolni ... és nem *prezentni, *indukni , *passzni....). Tehát latin átvétel esetében valami *szolálni féle alakot képzelnék el, persze nem ikes ragozással.
Csak a teljesség kedvéért: az olaszban is megvan a solere ige (soglio, suoli, suole, sogliamo, solete, sogliono), de a spanyolhoz képest manapság ritkábban használják.
Last edited:
Szokik, szokás, szokvány.. Biztos, hogy nem latin származék, mert amellett, hogy a k--l hangzóváltozó valószínűtlen, teljesen más ennek a szóbokornak az összetétele, mint ahogy azt az egyes latin (habeo, regula) megfelelőik is mutatják. Valamint nem tűnik szláv eredűnek sem és török eredetűnek sem. De hogy mégis arról a tájékról érkezett (altájinak mondott nyelvcsalád), azt az -ik végződésről gondolom, mert az ikes igék zöme törökös eredetet mutat számomra.
Szia Tatacsi. Lehet, hogy statisztikai szempontból az ikes igék zöme törökös eredetű, de maga az -ik rag (nagy valószínűséggel) nem az. Más szóval, az ikes ragozás kialakulása az ősmagyar kor végére/ómagyar kor elejére tehető és az -ik rag etimológialilag összefügg az egyik, másik, jobbik, stb ... szavakban előforduló -ik raggal. Ebből a szempontból nézve, a "régi" törökös eredetű igék ugyanúgy viselkednek, mint a finn-ugor vagy uráli eredetűek (ellentétben az újkori jövevényszavakkal).
Röviden: véleményem szerint, az adott ige törökös (altáji) vagy uráli eredete nem igazán mérvadó ebben az esetben.
Last edited:
Szia Francisgranada, igazad lehet, mint írom, gondolom csak, vagyis úgy sejtem. Beleértve azt is, hogy az -ik rag (nyelvészetileg abszolút szakmaiatlanul kifejezve magam, hiszen nekem ez csak egyfajta filozófikus hobbim) a korai magyar, ősmagyar egyfajta magyarító "szóvégeztetése". (Ilyen: Befogadunk, Isten hozott a magyar nyelvben te szótő! ) Szóval ez a "törökös (altáji) vagy uráli eredet" részemről inkább intuíció és hipotetikus felvetés...
) Szóval ez a "törökös (altáji) vagy uráli eredet" részemről inkább intuíció és hipotetikus felvetés...